ismertető

Forgách Péter püspök, aki székesegyház és palota építésébe kezdett, 1751-ben elrendelte, hogy az addig a Szent László téren székelő káptalan költözzön az új székesegyház mellé. Az átköltözés felgyorsítása érdekében a püspökök az ezt követő évtizedekben a kanonoki kinevezéseket egy új kanonokház felépítéséhez kötötték. Az első kanonok, aki ezek a helyen építkezett, Alapy János volt. Az 1750-es évek második felében építette fel a mai kanonoksoron, a 7-es szám alatt álló házat. Szinték ekkoriban épült a 9. és 15. számú épület is. A 9. és a 15. szám alatt álló házak között körülbelül 38 méter távolság volt. Erre az üres telekre szándékozta felépíteni 1769 körül, Franz Anton Hillebrandt tervei alapján az új papi szemináriumot Patachich Ádám püspök. Az épület tervei jó állapotban fennmaradtak, ezeket jól látszik, hogy az épületet „U” alaprajzra kívánták felállítani, huszonkéttengelyes utcai homlokzattal. Az épület a kanonokházak utcafronti kialakítását követte volna, alsó szintjén árkádos kialakítással. A tervet nem valósították meg, ennek oka máig ismeretlen.

            Újabb kanonoki építkezés indult az 1770-es években. Egy 1777-ből fennmaradt forrás már négy kész és három épülőfélben lévő épületről számol be. Egyes feltételezések szerint az elkészült negyedik ház a 17. számú lehet, az épülők pedig a mai 21-es, 23-as és a 25-ös szám alatt állók. A barokk épületsort 1863-ra a 11-es és 13-as számú épülettel gazdagították, majd az utolsó házat, a 19. szám alatt állót 1875-ben építették fel.

            A kanonoksor olyan kiemelkedő személyek lakóhelye volt, akik a művészettörténet vagy egyháztörténet kiváló képviselői voltak. Itt lakott például Rómer Flóris, Ipolyi Arnold,Fraknói Vilmos,Karácsonyi János, Bunyitay Vince.

            Nagyvárad székesegyházának oldalán futó út mentén látható a Kanonoksor, amit ritkábban Káptalansornak is neveznek. Ez egy tíz épületből álló, barokk épületegyüttes, melynek minden épülete más-más időben készült, ez észrevehető a homlokzatok részleteiben is. Az utcafronti főhomlokzat részleteiben eltér ugyan, ám lényegében egységes képet alkot. Az épületek mindegyikének emeleti része előreugrik, melyek alatt árkádos, boltozott folyosókat alakítottak ki.

            A sor első kanonokháza a már említett 7-es szám alatt álló Alapy-ház, mely főhomlokzatát tekintve öttengelyes, mellékhomlokzata viszont kéttengelyes. A ház nincs különösebben díszítve, visszafogott, egyszerű kialakítású. Földszintjének árkádja mögött csehboltozatos folyosót alakítottak ki, emeleti szintjén egyenesen záródó ablakok nyílnak, melyeket egyszerű lizénák választanak el egymástól. A zömök támpillérek pilléreket párkányfejezettel látták el, ezeket futnak lizénákként tovább a felső felületekre. Az épület rendelkezik udvari szárnnyal, mely későbbi bővítés eredménye.

            A sorból leginkább az 1863-ban épült 15-ös és 17-es számú házak lógnak ki. Kialakításuk jobban eltér a többitől. Pilléreik karcsúbbak, emeleti ablakaik szegmensívesen záródnak, ráadásul ívelt szemöldökpárkányt kaptak. A koronázópárkány alatt fríz fut, ezt az ablakok vonalában neogótikus mérműves díszítéssel alakították ki. A 19. számú épületnél is megfigyelhető hasonló díszítés, de nem olyan erőteljes, mint a két említett ház esetében, viszont árkádja magasabb íveket rajzol. Ez a három épület historizálónak mondható, mindegyik esetében hiányzik a függőleges tagolás.

            A kanonoki házak értéke leginkább abban rejlik, hogy egymáshoz épülve, ötvenhat pillérre támaszkodó árkádsort hoznak létre, mely igen látványos megjelenésű és nem túl gyakori, főleg boltozott folyosója miatt kelt egyedi hatást.