ismertető

Temesvár egyik fontos műemléképülete a Hunyadi-vár, mely a városközpontban, a főtér közvetlen szomszédságában emelkedik. Eredetileg négy sarokbástyás, négyszögletű épület volt, mára képe megváltozott. A jelenlegi épület helyén egykor egy Károly Róber idejében épült erődítmény állt. Ezt akkor építették, mikor a király Temesvárra helyezte át székhelyét. Egyes történészek úgy gondolják, hogy korabeli bizonyítékok arra utalnak, hogy Filippo Scolari temesvári ispánsága idején, 1404 és 1426 között nagy építkezések zajlotta magán a váron és a város körülvevő erődítményfalon is. Hunyadi János ezt az épületet vette birtokba és bővítette ki az 1440-es években. A Hunyadi János által kibővített erődítmény palotarésze valamivel nagyobb volt, mint az eredeti, valamint nem követték az eredeti elrendezést. Az eredeti épület alapozása is cölöpökre épült, így az új építménynél is ezt a megoldást választották. Maga a Hunyadi-vár a 15. század végén vagy a 16. század eljén épülhetett. A bástyákat Savoyai Jenő 1716-os ostromát követően újjáépítették. A 18. században tüzérségi kaszárnyaként használták, ekkoriban számos átalakítást is végeztek rajta. A keleti szárny és a déli szárny keleti fele is ekkor került teljes átalakításra. A legnagyobb átépítés 1856-ban történt, ekkor nagy javításokat végeztek az egész épületen. Az északi szárny ekkor alakult át teljesen, ekkor kapott historizáló jelleget, valamint a nyugati szárny északi része és az északkeleti sarok is nagyon megváltozott. Legközelebb 1902 és 1903-ban zajlottak építkezések a kastélyon és körülötte, ekkor régészeti feltárásokat is végeztek az erődítmény északi részén. Múzeummá az 1950-es években alakították át, a belső tereket a múzeumi funkcióknak megfelelőre változtatták, majd a közelmúltban ismét felállványozták és renoválták.

            A négyszögletű, belső udvar köré csoportosult épület a városközpont mellett áll. A kastély kétemeletes, a délnyugati és délkeleti sarkán még ma is egy-egy olaszbástya emelkedik. Az északkeleti sarkon egy poligonális alaprajzú torony áll, az északnyugatin pedig már csak az ásatások nyomai bizonyítják az egykori torony létezését. Az épület főhomlokzata az északi oldal, mely a historizáló, romantikus stílus jegyében került kialakításra. Ezt az északi homlokzatot a 19. században alakították át. Földszinti része 11 tengelyes, melynek eloszlása 2+3+1+3+2. A tengelyekben félköríves záródású párosablakok nyílnak, melyek szemöldökpárkánya csúcsívesen került kialakításra. A kastély főbejárata a középső tengelyben található, két falpillér által határolva. Az emeleti rész szintén 11 tengelyre oszlik, de ritmusa nem egyezik a földszinti homlokzattal, ugyanis 2+7+2 csoportosítású, ablakai fémből készült mérműves kialakításúak. A többi külső homlokzat szintén mérműves részletekkel díszített, ablakai mind igényes kivitelezésűek.

            A belsőudvar homlokzatai sokkal egyszerűbbek, mint a külső falszakaszok, ám szintbeosztásuk megegyezik a külső homlokzatok elosztásával. A keleti és déli homlokzatokon szegmensívesen záródó, díszítés nélküli ablakok nyílnak, az északkeleti szárny udvari homlokzatának alsó szintjén viszont nagyméretű, látványosabb, szegmensívesen záródó ablakokat alakítottak ki. A felső szinten pedig dupla magasságú abalakok nyílnak. A nyugati szárny félköríves ablakokkal megvilágított termeket takar.

            Az épület belső kialakítása meglehetősen jellegtelen, még az 1950-es években végzett átalakítás eredménye. Ezt nem is olyan rég újabb építkezésnek vetették alá. A földszinti helyiségeket nagyrészét irodaként és raktárként használják, a déli szárnyban az udvar felöl húzódó folyosóról nyílnak a helyiségek. A keleti szárny hasonló elrendezésű.

            A kastély mai megjelenése meglepően sokszínű, jól megfigyelhetőek a különböző korokban végzett átalakítások, renoválások stílusjegyei. Az épület történelmi jelentősége sokkal több odafigyelést és kutatást feltételezne, ám jelentőségéhez képest méltatlanul kevés ásatás és régészeti, levéltári kutatás zajlott a témában.