Sarmaság

Útvonaltervező

ismertető

Megye: Szilágy megye.
Erdély régió.

Sarmaság (románul Sărmaşăg): A Zilah jobb partján, Szilágy megyei román község, melyhez közogazgatásilag az alábbi települések tartoznak:Moiad, Selymesilosva és Szilágylompért. Zilahtól csupán 25 km-re található. A település ligitbányával is rendelkezik.

Földrajzi fekvése

Szilágy megye északi részén a Nagykároly-Zsibó vasútvonal mentén, a szilágysági dombvidékek mentén található. A Nagykároly-Szilágysomlyó útból itt ágazik el a Zilah felé vezető út. Vasúti csomópont is Sarmaság. A Nagykároly-Zsibó vonalból ágazik még el a Szilágysomlyó-Székelyhíd felé vezető vasút. A bányatelep iparvasútja is innen ágazik el. Az alábbi települések határolják: Szilágykövesd, Lompért, Kisderzsida, Majád, Krasznahídvég, Györtelek.
Közelében lévő nagy települések:

Szilágysomlyó
Zilah
Nagykároly
Szatmárnémeti
Nagyvárad

Története röviden:

Valószínűleg Sarmaság területét már a vaskorszakban is lakták. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a település határában talált ezüst leletek. A XIV. században említik először, ekkor még Sarmassagh néven. A XV. században Sarmassagh, majd pár évvel később Sármáaságh néven említik a források. A különböző mondák, és hagyományok szerint, a lakosság a tatárjárás idején a Töklen erdőbe menekült, s így épült fel az új község. Ez erdőkkel zárt, és védettebb volt. A település neve feltehetően Sarmassághy László fejedelem nevéből származik. A szájhagyományok szerint azonban a település neve, az itt termő sarma vagy sarmás növényből ered. A fentiekben említett okirat arról tanúskodik, Kont Miklós vajda és Szolnok vármegye főispánja uradalmat hagy az utódokra, s ettől kezdve Sarmaság birtokként szerepel. A XV. században Zsigmond király parancsára, Jakcs János birtokolja a vidéket. A XV. század második felében, azonban már Sarnasághy Elek birtoka volt, aki már jobbágyokat is tartott. A XVI században Sarmasághy László és Mihály tulajdonaként szerepelt mint birtok. Szintén a XVI. században 19 kaput jegyeztek le, s fizettek utánuk adót valamint 28 szegényt, 9 szolgát, 8 házat és 3 nemesi udvarházat. Az előbbi Sarmasághy András tulajdonában álltak. Ebben az időszakban Sarmaság a kövesdi jószághoz tartozott, amely a Sarmasághyak ősi birtoka volt . Derzsida, Majád és Lompért falvakkal együtt képezett egy azon egységet . A birtok tulajdonosai az alábbiak voltak : Kemény Farkas gróf, Kemény Miklósné bárónő, és Kemény János. A Kemény család egészen a XIX. századig a környék földesúri családja volt. A XIX. század végén azonban a birtokot két csehországi főúr vásárolta meg: Fröhlich Albin és báró Wessebe Hatwig. A második világháború végén tőlük államosították a földeket. A határ kisebb részét sarmaságiak veszik meg. A Fröhlich Albintól elvett, államosított földbírtokot 1945-ben kiosztották a földnélkülieknek, akik általában egy-egy fél holdat kaptak.

Az itt élőkről:

A XVII. századból fennmaradt okmányok szerint, közel 40 jobbágy család élt itt, és 5 pusztaház volt található. A XVII. század elején Báthory Gábor fejedelem Srmaságot városként említi. A XVIII. században 99 főt számláltak meg. Ebből 19 fő jobbágy, 13 fő zsellér, és 32 fő házastárs volt. Ekkor csak az adózókat jegyezték le, ebből származhat az a nagy különbség, melyet pár évvel később írtak össze. 1915-ös összeírás szerint a lakosok már foglalkoztak szőlőtermesztéssel, ami nagy múltra tekint vissza. Az 1847-es népszámlálási adatok szerint a lakosok nagy része református , de éltek itt görög katolikus, római katolikus és izraelita vallásúak is. Az 1997-es népszámlálás szerint 4933 fő él itt, ebből vallási hovatartozás szerint:Az 1910-es népszámlálási adatok alapján a lakosság nagy része magyar volt. 1920-ig a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig képezte, Zilahi járás szerves részét Szilágy vármegyében. Az 1992-es összeírások sem mutattak jelentős változást. A domináns számú magyarság mellett élt itt román, cigány, és német nemzetiségű is.