Brassói Fekete templom

Brassói Fekete templom adatai:
cím:
Brassói Fekete templom
Brassó
nyitva:
egész évben
ismertető

A brassói Fekete templom, azaz ágostai hitvallású szász evangélikus főtemplom, Erdély, és egyben Románia legnagyobb temploma és az európai gótikus építészet legkeletebbre található jelentős alkotása, Brassó, az erdélyi szászság és Erdély egyik emblematikus műemléképülete.

            A templom alapkövét 1383-ban rakták le, a tatárjárás idejében elpusztult Szent Katalin plébániatemplom romjainak helyén. A szász város templomának méretei már a terveken rendkívül impozánsak voltak, a főhajó hossza csaknem 90 méter, szélessége 38 méter, magassága 42 méter. Az eredeti terveken két torony szerepelt, ám végül ezekből csak egy épült meg. Ennek magassága 65 méter. Az építkezés lassan haladt. 1421-ben már nagyjából kész volt a templom, azonban ekkor török hadak törtek be a városba és súlyos károkat okoztak az épületben, amelyet így csak 1477-ben szenteltek föl, Szűz Mária tiszteletére. Még ekkor sem volt teljesen kész, a tornya csak később, 1514-ben került befejezésre.

            1542-ben Brassó városa elfogadta a reformáció tanait és az addig katolikus templom evangélikus lett. Lelkésze Luther személyes ajánlása nyomán a város szülötte, a humanista polihisztor, természettudós reformátor, Johannes Honterus lett. Sírja a templomban található. A Fekte templomban tartották az első német nyelvű lutheránus istentiszteletet Erdélyben.

            1689. április 21-én, talán a városban garázdálkodó császári zsoldosok tevékenysége következtében a városban tűzvész ütött ki és az épület, a város jelentős részével együtt teljesen leégett. A hagyomány szerint a templom falára írták Erdély történetét 1143-tól 1571-ig, a tűzben ezek a feljegyzések is teljesen megsemmisültek. A kormos falak után ragadt a templomon a Fekete templom nevezet. A háborús idők nem kedveztek az újjáépítésnek, de 1710 és 1714 között már elkészültek az oldalhajók karzatai is. 1738-ban földrengés okozott újabb károkat a templomban. 1762 és 1772 között danzig-i mesterek vezetésével barokkos stílusjegyekkel épült újjá Brassó evangélikus főtemploma. Ezek főleg a templom belső terén szembetűnők.

            Az idők során lassan ismét leromlott állapotú templomot az I. világháború idején kezdték el ismét felújítani, végül, történetében immár harmadszor, megint csak egy közel száz éves folyamat után, 1999-re lett kész.

            A zömök, háromhajós templom külső pilléreit a templommal egyidős szobrok díszítik. Keresztelő Szent János, Szent Mihály arkangyal, Szent Jakab apostol, Szent Miklós, Lukács evangélista, Pál apostol, Szent Péter, Jézus Krisztus, valamint a templom egykori védőszentje, Szűz Mária. A szobrok között található Thomas Sander plébános szobra is, aki valószínűleg a templom alapítója volt.

            A templom főoltárát 1865-ben szentelték föl, bal oldali oszlopa előtt áll Honterus sírköve, mögötte befalazva Thomas Sander sírköve foglal helyet. Szószéke 1696-ban, a szentély padjai 1700-ban készültek. A déli kapu előcsarnokában látható freskók 1477-ből származnak. A templomban látható egy 1472-ben készült keresztelőmedence is. Az első világháborúig a templomnak hét harangja volt, ekkor hármat leszereltek és ágyút öntöttek belőlük. Megmaradt viszont a legnagyobb harang, amely a maga 7300 kg-os súlyával Erdély és egyben Románia legnehezebb harangja. Az 1858-ban újraöntött harang eredetileg 1514-ből származik. A templomban található Dél-kelet Európa legnagyobb, 3993 sípot számláló 76 regiszteres Buchholz orgonája, és némileg meglepő módon egy egész Európában egyedülálló 16-18. századi anatóliai szőnyeggyűjtemény, amit szász kereskedők adományoztak a templomnak.