ismertető

Kolozsvár jelenlegi Néprajzi Múzeuma, mely az egykori Redut volt, a városközpontban a Fő tértől északnyugatra. A jelenlegi épület több átépítés eredménye. Eredetileg az utca felöli szárny helyén a 16. században három különálló ház volt, egyenként körülbelül tíz méteres homlokzati hosszal. A három házat a 18. században egyesítették, ez megelőzően csak arról van adat, hogy közülük valamelyiket a 17. században újították, ezzel keletkezett a mai épület alapja. Számos funkciót töltött be az évek során. A 18 századtól a 19. század elejéig a város egyik legfontosabb szállójának, a Fehér Ló fogadónak adott helyet. II. József uralkodása idején, 1780 és 1790 között lefoglalta az épületet és katonai nevelőintézetet étesített benne. A város egyik fontos jövedelemforrása szűnt meg ezzel a lépéssel, ezért Kolozsvárnak szándékában állt visszaszerezni, ami 1794-ben sikerült is. Ezt követően az épületen nagyobb átépítéseket hajtottak végre. Kibővítették egy tágas, két szint magasságú, karzatos bálteremmel és megépült a déli szárny, melyet a szálló későbbi bérlője, Joseph Leder tervei alapján készítettek el. A munkálatokban neves építészek vettek részt, például az említett Joseph Leder, Kindt Mihály, Georg Winkler és Anton Kagerbauer.

            A 19. században a francia „redoute” szóból származó Redut néven ismerték az épületet, mely vigadót, tánctermet jelent. Az elkészült nagy táncterem a város elit báljainak színhelyévé vált, az álarcosbálok megrendezésében kizárólagos jogot kapott. A vendégek szórakoztatásáról tizenkét tagú szerződtetett zenekar gondoskodott, a belépődíjak mellett időként a város szegényebb lakosainak megsegítésére is gyűjtöttek pénzt. Az épület bálterme számos jelentős esemény színhelye volt a 19. század folyamán. Az 1848-as országgyűlés itt mondta ki Magyarország és Erdély unióját, melynek 50. évfordulójának ünnepén, az épület homlokzatán emléktáblát helyeztek el. Az emléktábla sajnálatos események következtében 1919-ben eltávolításra került. 1859-ben itt zajlott az Erdélyi Múzeum-Egylet alakuló gyűlése, 1885-ben itt alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet. A városban elsőként a Redut vetített mozgóképet, a vetítés időpontja 1897. A hadsereg 25 évre kivette az épületet, tiszti kaszinó létesítésének céljából 1925-ben, végül 1958-ban beköltözött az Erdélyi Néprajzi Múzeum, mely előzőleg a Sétatéren volt található.

            A Néprajzi Múzeum épülete két szárnyból áll, melyek közül a háromszintes főhomlokzati szárny az utca vonalában halad, a telek nyugati felén található szárny pedig erre merőlegesen helyezkedik el. Főhomlokzata klasszicista stílusjegyeket mutat, a földszinten kilenc tengelyre tagolódik, az emeleti szinten tíztengelyes. A középső hat tengely rizalitkén lép előre. A földszinti homlokzatfelület sávozott, melyet látványos párkány választ el az emeleti résztől. A felső szint két-két tengelyét sávozott lizénák keretezik, a központi rizalitot pilaszterek tagolják, melyek az első emeleten is húzódnak. Az épület ablakai egyenes záródású, egyszerű kőkerettel keretelt nyílászáról, a félköríves záródású, kőkerettel ellátott kapu a főhomlokzat középrizalitjában nyílik. Az épület fedele nyeregtető, melynek nyugati végére a 19. század folyamán kisméretű tornyot építettek, ahol az 1843-ban lebontott monostor óráját helyezték el.

            A múzeum udvari szárnya csupán kétszintes, emeleti helyiségei előtt félköríves árkádos folyosó húzódik, mely a nyugati szárny földszintjének egyes részein is visszaköszön. Az épület alatt középkori pince található. A földszint helyiségeit dongaboltozat, emeleti helyiségeket síkmennyezet, a pincét szintén dongaboltozat fedi.

            A 19. századi felmérési rajzokon látható, hogy az épület egy harmadik szárnnyal is rendelkezett, mely a déli oldalon helyezkedett el. Ezt a déli részt 1937-ben lebontották, később iskolát építettek a helyén. 

Az Erdélyi Néprajzi múzeum a nagyteremben, a mellett lévő két kisebb teremben és az utca felőli szárny zárt, árkádos folyósólyán rendezte be kiállítását.