ismertető

A jezsuiták kiüldözése után, Habsburg védelem alatt 1702-ben a rend újra megjelent Marosvásárhelyen, Endes István páter személyében. A missziót 1727-ben Antalfí János püspök plébánia rangra emelte, a ma is látható templom építése ezután kezdődött. 1728. augusztus 8-án tették le a szentély alapkövét, a templomhajó és tornyainak építését 1734-ben kezdték el. A munkálatok lassan folytak, az új templom ünnepélyes felszentelésére 1750. október 4-én került sor, báró Sztojka Zsigmond Antal püspök által. Valószínűsíthető, hogy a templom terveit Valentinus Scherzer jezsuita atya készítette, a kivitelezést Conrad Hammer kolozsvári kőművespallér felügyelte és irányította. Ő irányította a kolozsvári jezsuita templom építési munkálatait is.

            A templomhoz tartozó plébánia a templom melletti saroktelken áll. A ma is látható épület magját sarokházként 1623-ban Nagy Szabó Ferenc építette, akitől a jezsuiták 1719-ben megvásárolták. A vásárlás után fokozatosan bővítették az épületet keleti és déli irányba. Az utolsó bővítés a keleti szárny végében 2000-ben történt, ekkor adták át a Deus Providebit tanulmányi házat, mellyel a keleti oldalon is lezárták a belső udvart. Az északi oldalhoz 1974-ben toldottak egy részt. A plébániaépület fontossága abban rejlik, hogy a városban viszonylag kevés a 17. századi, eredeti részleteket nagymértékben őrző épület. A plébánia „L” alaprajzon áll, kétszintes, főhomlokzata hattengelyes és az egykori piactérre néz, itt nyílik a bejárat is, melyet a balról számított harmadik tengelyben alakítottak ki. Az épület sarokerkéllyel épült, melyet statikai okokból aláfalaztak a 19. században. Az 1980-as években felújították, ekkor nyerte vissza eredeti megjelenését.

            A templom és a plébánia az egykori főtér keleti sorának északi végén áll. A teret ma Rózsák terének nevezik. A templomot a bécsi templom mintájára alakították ki, melynek alapmintája a Rómában található Il Gesúra. A templom téglalap alaprajzon áll, hajójához kétoldalról három-három oldalkápolna csatlakozik. Az épület legmeghatározóbb eleme a főhomlokzati toronypár. A templom főhomlokzatát a tornyok vonalában toszkán fejezettel ellátott pilaszterek osztják egy széles középső és egy-egy keskenyebb szélső tengelyre. A középtengelyben nyílik a főbejárat, mely egyenes záródású és íves szemöldökpárkánnyal rendelkezik. A bejáratot egy-egy szegmensívesen záródó ablak fogja közre, melyek fölött magas, félköríves ablakok törik át a homlokzatot. A két keskenyebb tengelyben füleskerettel és szemöldökpárkánnyal ellátott egyenesen záródó ajtók nyílnak, melyek a toronyba vezetnek. Ezek fölött négyzet alakú bevilágítóablak enged be fényt. Az ablakok fölött két félköríves fülkében szobrokat helyeztek el. A jobb oldalon Loyolai Szent Ignác, könyvvel a kezében, bal oldalon Xavéri Szent Ferenc, keresztet tartva kezében. A szoborfülkék fölött ismét ablakok láthatók, ezek fölött, a pilaszterek vonalában golyvázódó koronázópárkány húzódik. A tornyok a párkány fölé magasodnak, oldalaikat toszkánfejezettel ellátott pilaszterek szegélyezik, homlokzataikat félkörívesen záródó, szemöldökpárkányos ablakok törik át. Barokk stílusú, gazdagon ívelt bádogsisakjuk impozáns látványt nyújt. A két torony között látható a volutás oromzat, mely fölött fémből készített IHS monogramot lehet megfigyelni.

            A szentély és az északról csatlakozó kápolnák alatt kripta húzódik, mely több fontos helyi katolikus személyiség sírját őrzi. A templom főoltára monumentális alkotás, Haller János és Daniel Zsófia megrendelésére készült 1755-ben, Johannes Nachtigall és Anton Schuchbauer, a korabeli Erdély legnevesebb szobrászainak keze által, akik a kolozsvári jezsuita templomban is dolgoztak. Jelentős alkotás a templom barokk szószéke is, melyet Bethlen Miklós és neje, Csáky Krisztina megrendelésére készült 1757-ben. Alkotója a már említett szobrászpáros.