ismertető

A székelyudvarhelyi Jézus Szíve kápolna keletkezési időpontja még mai napig vitatott. Nem áll rendelkezésre olyan írásos bizonyíték, mely egyértelmű adatokkal szolgálna az építés idejéről, folyamatáról, valamint a kápolna korai történetéről. Korát meghatározni csupán stilisztikai megfigyelések, falkutatások alapján lehetséges, bár így is több, hasonlóan alátámasztott álláspont létezik.

Az alaprajzi forma alapján a legtöbben 13. századi, románkori épületnek tartják, melyet alátámaszt más, hasonló épületekkel való hasonlóság is. Az említett épületek esetében a keletkezés ideje bizonyos. Azonban az alaprajzi formán kívül más hasonlóság nincs a Jézus Szíve kápolna és az említett épületek között.

Egy másik elmélet szerint a kápolna lehet egy 17.-18. századi építmény is, mivel egy helyileg hozzá közel eső, másik kis kápolna, a gyergyószentmiklósi Szent Anna kápolna. A Szent Anna kápolnával kapcsolatban nem kizárt, hogy örmény vagy örmény hatású műemlék, mivel formailag a Kaukázus vidékein gyakran előforduló vallási épületekkel mutat jelentős hasonlóságot, így keltezése a 17. – 18- századra tehető. Más, apró bizonyítékok is inkább az utóbbi elméletet támasztják alá, főleg, hogy a Jézus Szíve kápolna a 13. századi analógiáktól formailag távol áll. A négykaréjos alaprajz nem csak a Kaukázusi népeknél volt jellemző a középkorban, de a román kor egész Európa katolikus építészetében meghonosította. Ugyanakkor az is igaz, hogy a reneszánsz és a barokk idején is épültek ilyen alaprajzzal kápolnák, például az 1740-ben épült váci Szent Rókus kápolna is négykaréjos alaprajzon nyugszik. A Jézus Szíve kápolna nem rendelkezik olyan részlettel, mely kormeghatározó szempontból mérvadó lehetne. Nincsenek olyan faragványok vagy festmények, melyek egyértelműen kimutatható keletkezésűek lennének.

Egy Mariana Beldia régész vezette, 1973-as ásatás során fontos leletre bukkantak. Egy 1561-es, I. Ferdinánd által kibocsátott érmére leltek az északi apszis alapozása mellett.

A Jézus Szíve kápolna a település leghíresebb és legvitatottabb eredetű építménye volt, mely a Keresztúr felé kivezető úton áll, ott, ahol egykor egy Gyárosfalva elnevezésű település állt. Gyárosfalva 1571-ben egybeolvadt Udvarhellyel. A kápolna szabálytalan ovális alaprajzon áll, alacsony kőfal övezi, melynek külső íveit támfalak erősítik, belülről remetelak csatlakozik hozzá. Dél felől háromszög oromzattal ellátott kapun lehet bejutni, melynek csúcsán egy természetes képződmény áll, kőkereszt funkciót ellátva. A kápolna bejárata északon nyílik, fölötte vakolatból formált 1830-as évszám látható. Az ajtókeret fából készült, ebbe 1771-es véstek. A remetelakot tornáccal látták el.

A kápolnát görgetegkövekből építették, alaprajza négykaréjos, a középnégyzet oldalhossza 3, 4 méter, e köré szerkesztették a négy félköríves karéjt. Az épület fedele zsindelytető, mely tökéletesen követi az alapraj vonalát, csúcsát egy keresztel díszített kis fatorony zárja le. Az apszisokat régebben félkupolák fedték, ennek nyomai jól láthatók a tetőeresz alatti részen. Az épület bejárata ma déli oldalon nyílik, egy egyszerű faajtó, fölötte hosszúkás lőrés ablakkal. Az ajtó mögötti kovácsoltvas rácson az 1830 INRJ felirat látható. A többi oldalon is nyíltak ablakok, ám ezeket elfalazták, ahogy a nyugati bejáratot is. Egy ablak viszont nyílik a keleti oldalon, mely szegmensívesen záródik és meglehetősen nagy méretű, a többi nyíláshoz képest.

A belső rész padlója meglepő módon téglából készült, mennyezete kazettás, melyet valószínűleg a 20. században kapott. A Jézus Szíve kápolna legértékesebb berendezése a 18. századi, barokk oltár, melynek fából épített oszlopos, cirádás architektúrája aranyozott díszű. Az oltár oromzatán Mária-monogram látható. Az oltárkép a gyermek Jézust ábrázolja a Báránnyal.