ismertető

Torda városának négy középkori temploma van, melyek mind a mai napig jó állapotú, működő épületek. Ezek közül is kiemelkedő, a legmonumentálisabb templom, mely a város ótordai részén található, református építmény. Ez a templom egyértelműen lehetne a város szimbóluma is. A templom eredetét számos szerzetesrenddel hozták kapcsolatba a 19. század során. Sok sok kutatás zajlott az ótordai református templommal kapcsolatban, de számos tévútat sikerült bejárni, mint például a stefanita lovagrendhez való kapcsolás vagy a pálos remetékkel való kapcsolat feltételezése. Ezeket megcáfolták, mára az ágoston rendhez kötik leginkább.

            Ótorda református temploma egy nagyméretű teremtemplom, mely a régi ágoston rendi kolostor emlékét őrzi. Az épület a tordai főtér déli részén áll, a középkori város szélén. Az egykori templom szentélye a főtér felé nézett, mára a szentély hajdani helyét a diadalív gazdagon faragott maradványa jelöli. A szentély szélessége megegyezett a hajó szélességével, ez egy korabeli, koldulórendi építészeti sajátosságnak is felfogható tény. A diadalív alsó részén szoborkonzolok találhatók, a konzolokról indított tagozat az alig kiemelkedő pillérekbe is illeszkedik. Erdély gótikus építészetében igen ritka megoldás a konzolok visszametszett formája. Erre Erdélyben alig akad példa, de egyik ilyen megoldású templom például a szászrégeni, melynek szentélyében fedezni fel hasonlót. Szászrégen templomának 1330-as felirata arra enged következtetni, hogy talán van összefüggés az 1331-es tordai adománylevéllel.

            Torda Farkas utcai református templomának (volt obszerváns ferences templom) hajója a leghosszabb az erdélyi koldulórend templomainak hajói közül, az ótordai református templomhajó hosszával a második. A templomhajó más érdekességgel is szolgál. Keskenysége egyedülállónak számít Erdélyben. A hajó hossza négyszerese a szélességének. Emellett igen látványos a négyzet alakú gótikus boltszakaszok sora, melyek nyomait a támpillérek és a boltozatlenyomatok őrzik. A hasonló hajókialakítások nem gyakoriak, leginkább a koldulórendek építészetében tűnnek fel, Ausztriában és Magyarországon is megtalálható, legtöbbjük a karthauziak kolostorában.

            A temlpomhajónak régen három bejárata is volt. A déli, kolostor felöli bejárat egyszerű kőkeretes kapu. Ezzel szemben a keleti és az északi bejáratok hatalmas, látványos kapuzatok, egymáshoz nagyon hasonló kialakítással. Kiképzésük bélletes, díszítésük elegáns, rézsűjük éke a levéldíszes fejezetfríz. Az egykori északi kapuzat nyílott a város felől. A kapu típusa a 15. század erdélyi építészetének kedvelt megoldásait tükrözi. Az északi kapuzatba az 1430-as években illeszthették a figuratív vízköpőket és a vakmérműves frízt. Az eredeti templomból az északi falon fennmaradt két falkép töredék sajnos mindmáig értelmezhetetlen, csupán a kerezetés ad kiindulási pontot a feltárásához.

            A jelenlegi épület főbejárata a keleti homlokzatban nyílik, melyet a 19. században alakítottak ki. A nyugati oldalon is bejárat nyílik, melyet a keleti kapu kereteléséhez hasonló kerettel leszűkítettek. A templombelső munkálatait Kövecsi János helyi mester készítette. Éppen ezért fedezhető fel számos hasonlóság a szintén Kövecsi János munkáját dícsérő tordai katolikus templom belsejével. A 18. században Kövecsi csehsüvegboltozatra cserélte a templom síkmennyezetét. Az új boltozat az eredeti, gótikus mennyezetnél alacsonyabb lett, ezért át kellett vágni az ablakok felső részét. A boltozat díszítését stukkókkal oldották meg. A templombelső keleti és nyugati végén monumentális méretű karzatokat alakítottak ki. Az orgonát, mely maga is hatalmas, a keleti karzaton helyezték el, 1812-ben. Ezt az orgonát aranyozta 1822-ben Maurice Auguste. Az orgona eredeti festése már nem látható. A templom berendezésének legnagyobb része a 19. századból való.

            A templom jelenleg nem a legjobb állapotnak örvend. Az 1980-as évek igénytelen, ám sajnos megszokott román módszere, a cementes vakolás és a századelején készült, szintén nem túl igényes mozaikpadló miatt az épület nagyon vizesedik. A boltozaton több repedés is látható, számos helyen málik a vakolat. A helyreállítás túl költséges lenne, az egyházközség nem tudja finanszírozni, így a szükséges munkálatok még váratnak magukra. Igazán fontos lenne minél előbb helyreállítani a templom falait, mivel számos falkutatásra adna lehetőséget a restaurálás, melyből sok, eddig még tisztázatlan dologra derülhetne fény, valamint a középkori értékek megtartása miatt is sürgősen javításokat kellene eszközölni.