ismertető

            Torda már a 12. századi oklevelekben feltűnik, a hasonló nevű középkori vármegye központja, Közép-Erdély egyik legjelentősebb települése. Érdekesség, hogy Torda az ókori Potaissa mellett jött létre. A feltárt római vár, a castuma romjait a városközponttól nyugatra találták meg, feltehetően az oklevelekben több helyen is említett Saxoniavara ez a település volt. Torda a sóbányászatnak köszönhette középkori jelentőségét. A város környékén létesített bányák termelték ki Magyarország sószükségletének legnagyobb részét. A sóbányák és a település védelmére több várat is építettek a környéken emelkedő dombokon.

            Torda eredeti vára Várfalva mellett állt. Az erdélyi közügyek fontos központja volt Torda, leginkább a nagyon kedvező földrajzi fekvése miatt. A város mellett lévő Keresztesmező volt a nemesi csapatok legfőbb gyülekezési pontja, a vajdai bíráskodási is itt zajlott, valamint a rendi gyűléseket is több ízben rendezték itt. Ezek alakultak a fejedelemség idején országgyűlésekké. A város mai szerkezete még mindig őrzi a középkori piacutcás szerkezetet.

            A tordai sókamara intézménye már a 14. században létezett. Az intézmény a király kincstárának fennhatósága alá tartozott, de az erdélyi sókamarák között elsőnek számított. A többi fölött állt a tordai kamara, ispáni címet viselt (comes camerae). A kamaraházról viszonylag későn keletkeztek az első források. Az épület keletkezéséről és korai történetéről csupán feltevések vannak. Orbán Balázs szerint a kamaraház magva a szomszédságában álló ágostonos kolostor körül álló vár egyik saroktornya lehetett. Ezt a szakma kritika nélkül elfogadta, bár konkrét bizonyítékok nincsenek erre vonatkozóan. A kolostor és a kamara azonos időben működött, erre mutatnak rá a kamarház középkori részletei is. A kolostort övező vár a templom ellenkező oldalán állt, a kamaraház magvának tekintett torony lőrése épp a kolostortemplom felé nézett, így nehezen elképzelhető, hogy a vár védőrendszerének része lett volna.

            A sókamaraház épületét 1524-ben említik először oklevélben, ekkor még létezett és működött az ágostonos kolostor is. 1528-ban a kusza viszonyok kellős közepén érkezett a településre, hogy felmérje a bányászat újríndításának körülményeit, Hans Derschwam, a Fugger bank ügynöke. Ekkor már rossz állapotban találta az épületet. Valószínűsíthető, hogy Szapolyai János király (1526 – 1540) a sókamaraházban fogadhatta a pártos erdélyi főurak vezeklő esküjét, 1540-ben. A kamaraház ekkoriban kincstári ingatlan lévén szálláshelyként működött a király, majd az országgyűlések idején a fejedelmek számára. Georg Wernher, a kiváló műveltségű, neves utazó, 1552-ben már a sókamaraispán kamaraházának nevezett, reprezentatív királyi épületként említi. Az épület későgótikus stílusú részletei, a kamaraház díszes kiépítéséről árulkodnak, már a 16. század elején.

            Valószínűleg arról van szó, hogy Báthory Zsigmond fejedelem, aki 1588 és 1602 között volt megszakításokkal fejedelem, a hagyományosan Tordán tartott országgyűlések idejére egy reprezentatív fejedelmi szállást akart létrehozni és tovább díszítette, bővítette a sókamaraházat, melynek régi funkciója is megmaradt. A 20. században elterjedt Fejedelmi Palota elnevezés éppen ezért nem helytálló, hiszen ez csupán egy utólagos és kiegészítő funkciója volt az eredetileg és emellett főként sókamaraházként működő épületnek. Az elnevezés népszerűsége annak köszönhető, hogy a 20. században ezzel a hangzatos névvel reméltek némi finanszírozást a helyreállításhoz.

            Báthory Zsigmond építkezéseinek emlékét kettő latin nyelvű emléktábla jelzi. Ezek közül az egyik magán a házon található, az 1587-es évszámmal, a másik pedig a mára már elbontott kocsibejárón állt, az 1588-as évszámmal. Valószínűleg a mai épület tömegét ez a 16. század végi átalakítás határozza meg, ahogy a belső elosztását. A fogazott díszítéssel ellátott ablak és ajtókeretek is ebben az időszakban készülhettek. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy a keretek közül melyek az eredeti darabok és melyek származnak az 1909 és 1913 között végzett nagy helyreállítási munkálatokból.

            1818-ban felújítást végeztek a sókamaraházon. Ekkor készültek el a füleskeretek és minden bizonnyal a támpillérek is. A munkálatokról árulkodó kőtábla jelenleg a múzeum kőtárában található. Az 1848-as forradalom után a sókamaraházat elköltöztették, az épületet kereskedők bérelték, állapota folyamatosan romlott. A kőfaragvánnyal ellátott nagykapuját 1883-ban veszélyesnek nyilvánították, majd lebontották. 1902-ben Torda megkapta a házat és a telket, majd 1907-ben Művelődési Házzá vált. 1909. és 1902. között nagy hangvételű felújításokat végeztek, ahogy 1960-ban is. Az 1990-es javítások során régészeti feltársoknak is alávetették.