ismertető

Kolozsváron a minorita rend első temploma a 15. században, Mátyás király támogatásával épült, a Farkas utca keleti végén. A minorita rendet a reformáció kiűzte a városból, visszatérésükre majdnem 170 évet kellett várni. Először csak a város, városfalon kívüli részén található fatemplomot használták, mely a Szent Erzsébet öregotthon (akkori szóval aggmenház) telkén állt. Majd később, 1765 körül, a városi tanács engedélyezte a városba való beköltözésüket. A szerzetesek 1766-ban megvásárolták a Közép utcában található Henter-házat, melybe beköltöztek. A ház földszintjén működött a gyülekezet kápolnája, az emeleten pedig a rendház saját használatú kápolnáját rendezték be. A környező telkeket is elkezdték megvásárolni.

1773-ban felszámolták a jezsuita rendet, melynek lefoglalt vagyonából a minorita rend akkori zárdafőnöke, Héja Bálint, templomépítés céljából anyagi támogatást kért. A támogatást nem kapta meg, ráadásul Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy de Rosin báró 500 forintos adományát se a rend templomának, hanem egy karintiai árvaház megépítésére fordítsák.

Végül mégis sikerült anyagi forrást szerezni és a templom és rendház egy év leforgása alatt, 1778 ás 1779 között felépült. Mivel az alapozás nem volt tökéletes, a megépítés évében, 1779. szeptember 24-én a torony összedőlt. Mária Terézi számos kérvényezés után végül 1780-ban támogatta az újjáépítési munkálatokat 7000 forintnyi összeggel, de adományát ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az új torony építésénél szakember munkáját vegyék igénybe. A rend Johann Eberhard Blaumann, nagyszebeni főépítészt bízta meg, aki ekkoriban a Bánffy-palota építésén dolgozott.

            A különböző építkezéseket a gyülekezet is támogatta, a támogatók közül többen is a templom kriptájába temetkeztek, egészen addig, míg a kolerajárvány miatt, 1834-től a betiltották a városfalon belüli temetkezést. Itt állt Ignatius De Rosin báró, Seifer Augusta és Simai Domonkos síremléke is. A templomtorony és a hajó fedele 1798-ban leégett, a javítások annyiból álltak, hogy fedelét bedeszkázták, valódi újjáépítésre csak a 19. század végén került sor, mikor tisztességes tetőszerkezetet építettek.

            1924-ben a templomot és rendházat átengedték a görög katolikus egyháznak, 1930-tól az épület a kolozsvár-szamosújvári görög-katolikus püspöki székhely katedrálisa lett, majd az ortodox egyház birtokába került a katolikus egyház 1948-as feloszlatásakor. A görög katolikus egyház hosszas pereskedés után, 1998-ban szerezte vissza a templomot.

            A katedrális és kolostor épületegyüttes a Hermann Oberth utca és a Hősök sugárútjának sarkán áll. A kolostor „L” alaprajzú, nyugati részen csatlakozik a templomhoz, utcai homlokzatán a minorita rend és a Haller-család címere látható. A földszint az előzőleg itt állt Henter-ház elosztását követi, az emelet körfolyosós kialakítású.

            A teremtemplom észak-déli tájolású, délen kapcsolódó téglalap alaprajzú szentélye belül sokszögzáródású. A hajót a szentéllyel keleten egy nyújtott sekrestye köti össze. A templom lábazata magas, főhomlokzatát dór fejezettel ellátott pilaszterek tagolják, tornya a rizalitként kijjebb lépő középtengely fölött magasodik. Homlokzatát gazdagon díszített attika, magas fríz és koronázópárkány zárja le. A fríz közepén a torony újjáépítésének éve, 1782 látható. A tornyot pilaszterek tagolják, teste hengeres. A főhomlokzat földszintjén három bejárat, fölötte a karzat három ablaka töri át.

            A templombelső csehsüveg boltozattal fedett, a torony oldalán nyíló kápolnák boltozata fiókos dongaboltozat. A hajó északi végén falazott karzat áll. A hajó belső falait lépcsős pilaszterek tagolják, a szentély falainak pilaszterei visszafogottak. A hajó és a szentély boltozatát neobarokk falképpel díszítette Lohr Ferenc, neves budapesti akadémikus 1908-ban. A képet tempera technikával 1960-ban restaurálták. A torony harangját 1927. április 9-én Nowotny Antal fiának cége öntötte Temesváron. A harang Perry-Porutiu család adománya.