ismertető

A jelenlegi nagyváradi görög-katolikus püspöki palota építése több periódusban történt, az építés kezdetei a 18. századig nyúlnak vissza. A most is látható székhely épületének helyén egy római katolikus plébánia állt. Az nyolc szobából álló épület a Szent László plébániatemplom lelkészének lakóépülete volt. 1748-ban a romai katolikus püspök vikáriusának, Meletie Kovacinak birtokában volt, ő felelt a görög-katolikus egyházközösségekért. 1778-ban került Nagyvárad első görög-katolikus püspökének Moise Dragosnak kezébe, aki emeletet épített rá. 1836-ban az épület tűzvész áldozata lett, nagymértékben megrongálódott. A felújítások után ismét bővítették, 1875-ben Ioan Olteanu püspök lakta, aki felújíttatta a homlokzatot és egy újabb szárnyat építtetett hozzá. A felépített új szárny irodáknak és az egyházmegye levéltárának adott helyett.

            A nagyváradi új püspöki palota alapítása a kor fontos egyházi személyisége, Demetrie Radu püspök nevéhez fűződik. Demetrie Radu (1861-1920) 1897 és 1903 között a ludasi egyház püspöke volt, majd 1920-ig Nagyvárad püspökeként tevékenykedett. Nagyváradi pályafutása alatt új épületeket emeltetett, számos régi épület felújítása, a püspökség vagyonának gyarapítása, a román kultúra támogatása fűződik nevéhez. A kultúra támogatása anyagi hozzájárulásokban is megnyilvánult, melyet iskoláknak és különböző kulturális megmozdulások finanszírozására adományozott. Politikai szerepet is betöltött, a Román Parlament jogi szenátora volt, egészen addig, míg 1920-ban a Román Parlament ellen elkövetett bombamerénylet áldozatává nem vált.

            A püspöki palota terveinek elkészítésével Nagyvárad egyik legnevesebb építészét, Ifjabb Rimanóczy Kálmánt (1870 – 1912 ) bízták meg, akinek édesapja, idősebb Rimanóczy Kálmán is az építészet egyik kiemelkedő alakja volt. Nagyvárad számos fontos műemléképülete Rimanóczy tervei alapján és kivitelezésében valósult meg, mivel nem csupán tervező, de sikeres építési vállalkozó is volt. Demetrie Radu már akkor felkérte ifjabb Rimanóczy Kálmánt az új püspöki székhely terveinek elkészítésére, mikor 1903-ban még a régi épület felújításának terveit készítette. Rimanóczy két eltérő tervet is elkészített.

            A régi palota jelentősebb részeit megőrizték az új épület felépítésekor. A részleges lebontás munkálatait 1903. augusztus 10-én kezdték meg. A munka gyorsa ütemben zajlott, 1903 novemberére már tető alá is hozták a palotát, a külső és belső munkálatok 1904-ben zajlottak, a belső kialakítás apróbb munkálatai, dekorálásai1905-ben készültek. Az épület felavatására, ünnepélyes keretek között, 1905. június 11-én került sor. A kommunizmus bevezetését követően,1948-ban a palotát elkobozták, állami kézbe került. 1952-ben a Népművészeti Iskolának és a Város Könyvtárnak adott otthont, majd később ide költözött a Tartományi Könyvtár, később a Megyei Könyvtár. A görög-katolikuspüspökség 1992-ban kapta vissza palotáját, de használatba csak később, 2005-ös és 2006-os években vették.

            A palota Nagyvárad Újváros nevű városrészén, a Szent László téren található, a Fekete Sas palota, az ortodox Holdas templom és a Szent Miklós katedrális közelében. A tér fokozatosan a város egyik legfontosabb központjává vált, városképének meghatározó épületei a 20. század elején épültek.

            A püspöki palota földszintjén irodák, a püspökségi levéltár és a kanonok szobái kaptak helyet. Az emeleten fogadótermeket, ebédlőt, gyűléstermet és kisebb szalont alakítottak ki. Az épület eklektikus stílusban épült, ahogy az Rimanóczyra általában jellemző volt. Az első terven még neogótikus stílusjegyek uralkodtak, de végül a második terv megvalósításával az épület a neogótikus elemek mellett romantikus, bizánci és szecessziós elemeket is kapott.